Hullámok között (Befejezett)

Szeretett Olvasóink!
Itt hozzuk a 10.fejezetet, és köszönjük a megjegyzéseket!
Jó olvasást, próbáljuk hamar hozni az új részeket!

10.fejezet

Sean Snyder

Elmélyülten pengetem már vagy fél órája ugyanazt a húrt a gitáromon, és közben nézem a csillagokat az esti égbolton. A teraszon ülök, és próbálok játszani, ám ez nem nagyon sikerül, pedig tudtommal két évet jártam zeneiskolába, de valahogy ez visszamaradt az évek során, és az egész dallamból nem lett más, mint egyetlen hang, ami végtelenített változatban megy.

Végül belátom, hogy ez így nem fog menni. Túl sokat felejtettem.

Egy pillanatra átcikázik az agyamon, mikor a parton lekiabálta a fejemet az a lány. Fogalmam sincs ki ő, nem láttam azóta, és pláne nem azt, hogy mi oka volt ordítoznia velem. De mivel, csak egyszer találkoztunk, kezd már a múlté lenni ez a megfejtetlen ügy, és nem is gondolkodom rajta.

Félreteszem a gitárt, becsukom az erkélyajtót, és ledobom magam az egyik kanapéra. Álmos vagyok, fáradt vagyok, és unatkozom. Furcsa, de így van. Kizárt, hogy el tudok aludni, ezért úgy döntök, hogy nézek valamit. Az üvegasztalon DVD halmok hevernek, és találomra kikapok egyet, illetve a legközelebbit viszem el, mert lusta vagyok keresgélni. Ugyan már, hajnali 2-kor?

Ruben még nem jött haza, ezért addig nem alszom, míg meg nem érkezik. Kíváncsi vagyok hol flangált…

A filmet berakom, ami kisvártatva elkezdődik.

Ha az Egri csillagokat húztam ki, akkor meghalok…

De szerencsére a Star Wars főcímdala veszi kezdetét a Tinódi Lantos Sebestyén helyet…

Nézem Anakin Skywalkert, aki bátran küzd a Szeparatisták és a droidhadseregek ellen… Aztán valahogyan Yoda, is bejön a képbe, de annyira fáradt vagyok, hogy a szemeim lecsukódnak. Még hallom, ahogy Kenobi mond valamit, ám már nem fogom fel az értelmét… Mély álomba merülök.

Csak órák múlva ébreszt fel a lábdobogás. Ruben!

Gyorsan felülök, megdörzsölöm a szemem, és próbálok olyan pózba helyezkedni, mint aki eddig feszülten nézte a filmet, és nem aludt el.

Kinyílik az ajtó.

-Hát ez nem igaz! Pont a legizgalmasabb résznél?! –talán nem kéne, ennyire felháborodottra vennem a figurát.

Ruben cseppet sem tűnik fáradtak, annak ellenére, hogy már régen az éjfél után vagyunk. A ruhájából víz csöpög.

-Hol voltál? –kérdezem, de a jedik és a droidok küzdelmének zaja elnyomja a hangom. Kicsit lehalkítom. –Miért vagy vizes?

A bátyám hirtelen leül velem szemben, az egyik fotelba, nem zavarja, hogy a kanapé is el fog ázni tőle.

-Kérdeznem kell tőled valamit!

Felhúzom a szemöldököm. –Muszáj?

-Igen, nagyon fontos! –hadarja.

Csak bambulok tovább a tévére, jó ideig így maradok, nem mozdulok, nem pislantok. Ruben elégeli meg hamarabb, mert kikapja a kezemből a távirányítót, és kinyomja a tévét.

-Na, má’! Meg vagy veszve? A legjobb résznél?!

-Szükségem van a tanácsodra! –mondja –A Csillagok Háborúját, máskor is nézheted!

Ez egyre érdekesebb.

-Tanácsot? –kérdezem.

Bólint.

-Én adjak neked tanácsot? A nagy Ő-nek, aki szinte minden héten más lánnyal van? –el nem tudom képzelni, hogy milyen helyzetbe került.

-Ne túlozd el, Sean! –ráncolja össze a homlokát, de nem látszik dühösnek. –Amúgy honnan tudtad, hogy ilyesmiről van szó? –érdeklődik.

Savanyú mosolyt eresztek feléje. –Ismerlek ennyire –a távirányító után nyúlok, de elrántja előlem, majd izgatottan leguggol elém.

-Hé, mi van? –kómásan nézek a tévé felé, és azon agyalok, hogy hogyan tudnám tőle megszerezni…

-Ha lenne egy lány, akit nagyon kedvelsz, és kijavítottatok közösen egy nagy hibát… -magyaráz –És tiszta lappal indultok, akkor elé mernél állni, és elmondanád neki, hogy mit érzel iránta?

-Tessék? –értetlenkedek.

-Elmondanád neki, hogy szereted? –sürget, közelebb hajolva –Sean, elmondanád?

Fújok egyet. Honnan a fenéből szed ilyen agyszüleményeket?

-Én? Sean Snyder? –magasztalom magam –Soha!

Jóízűen nevet, de nem találom olyan viccesnek a dolgot.

-Mi van veled? Miért vagy így „feldobva”? –tapogatom a homlokom, mert a fáradságtól, már kezd fájni a fejem. Átkozom magam, amiért nem mentem aludni, mert akkor talán megúszhattam volna ezt a tanácsadósdit.

-De, ha te lennél a helyemben –ragadja meg a kezem –Akkor mit tennél? –úgy látom, hogy nagyon számít neki az, hogy milyen választ fogok adni.

Kifújom a levegőm, már nem bírom tovább, és a lehető legépszerűbb választ próbálom neki adni, vagyis az első megoldást, ami eszembe jut.

-Ha tényleg szereted, akkor állj el, és mond ki nyíltan. Értékelni fogja, de ne egy nagy tömeg előtt tedd meg a vallomásod, ha ez lehetséges –rákacsintok, és ő elengedi a csuklóm.

Odadobja nekem a távirányítót, és én úgy fogom, mintha attól tartanék, hogy a következő pillanatban újra megfosztanak tőle.

Meglököm Rubent, és nagyon remélem, hogy mára már végeztünk a kérdésekkel.

-Az erő legyen veled, bátyó… és most menj, hagyj nézni Star Wars-ot, ha nem szeretnél egy csillagközi párnacsatát…

-Jut eszembe, még nem is meséltem el neked, hogy hol dolgozom. Ezzel kapcsolatban kérném a … -kezdi.

-Tanácsomat? –fintorgok.

-Ó, segíts rajtam, hullámok királya! –vigyorog.

Repül a párna. –Tűnés!