Köszönjük szépen az eddigi véleményeket, és jó olvasást kívánunk!
5.fejezet
Milla
Mackay
A következő hét a munkával telik el. Azt hiszem
az lesz a legrosszabb, amikor a szüleim kérdőre vonnak a versenyt illetően, de
tévednem kell. Ennél sokkal nagyobb meglepetés várt. Kaptunk egy új
munkatársat.
A mosogató pulttól látni
lehet a vendégeket, és szemmel lehet tartani az ajtót is. A csengő megszólal,
amikor betoppan az a személy.
Gyorsan felkapom a fejem, és amikor meglátom,
ledermedek. A pohár visszaesik a vízbe.
Csak álmodom, ilyen nincs!
Felzselézett szőke haja van,
zöld szeme, a bőre napbarnított, és piros, hawaii inget visel. Huszonegy évesnek
tippelem meg.
Ez a tuskó, szörfözős srác
az!
Magabiztosan lépked
Jennifer apja felé. Látom, hogy az összes
lány összesúg a háta mögött. Talán még azt is érteném, hogy mit mondanak, ám nem izgat különösebben a dolog, így nem is figyelek rájuk oda.
A srác kezet ráz a
bártulajdonossal.
Szuper, már csak ő
hiányzott!
-Hallottad, felvették
felszolgálónak? -meséli Kelly –Mázlista vagy, hogy melletted fogsz dolgozni.
Ez kész őrület! Ha Jennifer
áll ez mögött, akkor hozzá is lesz egy két szavam.
-Jaj, Kelly ne csináld
már! -még gyorsabban mosogatok –Nem is
ismered.
-Most úgy beszélsz, mintha
te igen. Túl gyorsan felkapod a vizet! Ne ítéld el első látásra az embereket…
-megcsóválja a fejét.
Inkább nem szólalok meg.
Nem kell elmondanom neki. Addig jó amíg nem tudja.
A munkámba mélyedem és
megpróbálok mindenről és mindenkiről megfeledkezni.
***
Zárás után a főnök
mindenkit látni akar. Kötelező ott maradnom.
Körbe álljuk Jennifer
apját, aki alig bírja elkezdeni a mondandóját, annyira izgatott.
-Szeretnék egy új
munkatársat bemutatni nektek, bizonyára többen is ismeritek -azzal behívja,
átkarolja – Egyre több a vendégünk és felvettem ezt a fiatalt pincérnek.
Mindenkinek jól jöhet a segítség. Holnap kezdi, és kérlek titeket, segítseket neki
és támogassátok.
Megveregeti a hátát.
-Az egyenruhád –mondja,
majd a kezébe nyomja a fiúk öltözékét. -Ja és még valami, a neve Ruben.
Amikor elmegy az öreg,
mindenki körülállja az új jövevényt, kérdésekkel halmozzák el, ismerkedni
akarnak vele.
Én a holmimért megyek,
otthagyva a nagy tömegben összegyűlt munkatársaimat, összepakolok, és már az üres éttermet zárom, amikor átveszi valaki a táskámat.
-Had segítsek…
Megfordulok.
Ki lehet
ilyen udvarias?
-Te vagy az…!-mondjuk
egyszerre farkas szemet nézve.
Leejti a földre a cuccomat.
–Te mit keresel itt?
-Nem, te mit keresel itt?
Magas alakjára rávetül a
lámpák fénye.
-Elmondanád, hogy miért
vagy a nyomomban? -vonja fel a szemöldökét.
-Azt képzeled, hogy
követlek?
-Miért talán nem így van? Vagy csak álmodom?
–kérdezi gúnyosan.
-Az jó lenne, és mire
kinyitom a szememet, te eltűnnél...
-Milyen kedves –jegyzi
meg, majd a többiek után siet.
Felveszem a táskámat a
homokból, és követem.
Sikerül utolérnem.
-Meg sem kell fordulnom
ahhoz, hogy tudjam te vagy az! -szólal meg mielőtt a háta mögé érek. -Jól van, ki vele! Mit
szeretnél? -fordul meg.
Olyan mintha világítana a
szeme, a sötétben. Engem bámul.
Én is visszabámulok.
Egy idő után kezd
idegesíteni a csend.
-Csak nem szeretnél
bocsánatot kérni? –kérdezi.
Én? Bocsánatot?
De mivel kénytelenek
leszünk a közeljövőben együtt működni, nem akarom felhozni neki a deszkás
sztorit, ennek ellenére bocsánatot kérni sem fogok.
Már éppen valami kedves
mondaton töröm a fejem, amikor közbevág.
-Figyu, lássuk be,
mindketten hibáztunk a meccsen, de tegyük félre az ellenségeskedést, és próbálj
meg segíteni nekem holnap, oké?
A körmömet rágom. –Miért? -komolyan érdekel a téma.
Nem fogja elismerni, hogy
még újonc. Nem fogja azt mondani, hogy: „sajnálom”.
-Holnap lesz az első napom
itt, és nem akarok balhézni. Mellesleg, talán akkor nem kell kártérítést
fizetned.
Nem felelek.
-Tudom, hogy szeretnél
segíteni.
-Vagy nem –fejezem be.
-Holnap kiderül, hogy mire
jutottál –köszön el.
Csendben elindul a homokos
parton.
-Neked, is jó éjszakát!
–kiáltok utána.
Nem fordul meg, hanem
eltűnik a távolban. Sóhajtok egyet, majd én is felszívódom az esti fényekben.
Szia! :)
VálaszTörlésTök jó, hogy együtt fognak dolgozni!! :)) *-*
Itt nem volt közük balhé, de van egy olyan érzésem, hogy még lesz :)
Tetszett ez a fejezet is, köszi! *-*
Wendy