Köszönöm szépen azoknak akik írtak hozzászólást, sokat segítettek! Köszönöm nektek :) Továbbá azoknak is akik megnézték a blogunkat.
Jó olvasást!
4.fejezet
Sean
Synder
Amikor beérek a
lakásunkba, bevágom az ajtót. Az öreg falak beleremegnek.
-Na, mi az, csak nem adták
másnak a kupát? –ugrat a bátyám.
Egy grimasszal jutalmazom
a beszólását.
-Vicces –lehuppanok vele
szemben, a kanapén. –Képzeld, éppen a parton álltam, amikor hátulról letámadott
egy csaj –mesélem nem sok lelkesedéssel.
-Hát ez nem újdonság, öcsi
–fel sem néz az újságjából –És mit mondott? Randit akar?
Hozzávágok egy párnát.
-Fogd be! Most vesztettél
el egy meccset –felsóhajtok –Mellesleg nem bántam volna, ha azzal kezdi… Talán,
még igent is mondtam volna.
Felhúzza a szemöldökét.
-Ejnye, Sean! –mondja
vigyorogva –Hogy hívják? Mikor lesz a találka? Bemutatod? Mondj már valamit!
Mindent úgy kell belőled kihúzni?
Repül a következő párna.
- Fejezd már be… És nem,
nem tudom a nevét.
Már megint letámad a
kérdéseivel. Fárasztó tud lenni, ha kíváncsi.
-De hát csak megmondta! És
elkérted a telefonszámát?
Elhúzom a szám.
-Nem volt rá időm…
Legyint egyet. –Tipikus
rajongók, ugye? Majdcsak újra felkeres.
-Még csak az kéne!
–mordulok fel.
Ő is feláll. –Mi a bajod
vele? Lemondta a randit?
-Hozzád vágjam a kupámat
is? Fogd már fel, az a lány nem a rajongóm, és nem is a barátnőm!
-Akkor nekem mákom van! -vigyorog.
Kisurranok a nappaliból,
és kivágom a hűtő ajtaját.
Túl naiv!
A konyhába sajnos csak egy
ajtó vezet, és amikor ki akarok menni rajta egy tál szendviccsel a kezemben,
elterpeszkedik a bejáratnál, és nem akar kiengedni.
-Na má’ ! –kiabálom
–Leejtem a kajám!
A falnak támaszkodik, és
vár, közben sürgető pillantásokat vet rám.
-És, hogy néz ki?
-Miért olyan fontos neked?
–kérdésre kérdéssel válaszolok.
Dühösen leteszem a
szendvicset a pultra, mert elzárta a menekülési útvonalamat. Aztán kiveszek még
egy Cola-t a hűtőből, és kinyitom. Majd két jégkockát rakok bele, és megiszom
az egészet.
-Miért érdekel ennyire?
-Mert az öcsém vagy.
-Ez kedves, de ne
viselkedj úgy, mint anya. Tudod, hogy idegesít, amikor ilyen vagy.
-Engem pedig az, hogy még
mindig értetlenkedsz –vág vissza –Ha meg sem nézted, hogy néz ki, akkor miért
hagyott olyan mély nyomot benned?
Egy pillanatig habozom.
Elmondjam? Vagy ne?
-Mert leordította a fejem
–kidobom az üveget.
–Jó kis méregzsákot fogtál
ki magadnak, mondhatom –kontráz -Az volt a baja, hogy nem adtad meg neki a
telefonszámodat? Hogy viselkedhetsz így a lányokkal? -csóválja meg a fejét.
-Nem illik ilyet csinálni. Ezt tudhatnád.
-Te meg azt, hogy ne
zaklasd fel a hullámok királyát!
-Miért, mi lesz?
Jaj, már megint kezdi!
-Fárasztó vagy! -kiáltom.
-Te meg szerelmes!- vág
vissza.
-Na persze! Mondja az, aki
a strandon minden nap lányokkal lóg.
-Te lüke, most adódott egy
esélyed, hogy meghódítsad!
Blablabla!
Újra kinyitom a hűtőt,
valami ehető után kutatva. –Látszik, hogy te vásároltál be –nézek végig a sok
Pepsi-n.
Végre elmászik a
kijárattól. –Valakinek erről is gondoskodnia kell –emlékeztet, majd, hirtelen
témát vált. –Bocs, most mennem kell, lesz egy találkám öt perc múlva.
Megcsóválom a fejem.
–Hihetetlen vagy! –veszem fel a lány hangnemét. Nem is hangzik olyan rosszul.
Pár perc múlva már el is
tűnik a lakásból, én pedig egy akció filmbe temetkezem, és nem gondolok
semmire.
Helló :)
VálaszTörlésNagyon tetszett a kis párbeszéd, amit a bátyjával folytatott, érdekes, hogy így rákapott a témára :)) Mikor derül ki, hogy hány évesek a szereplők? Végül is nem annyira fontos, de egy kicsit hiányolom... :))
Jó lett ez a rész is, remélem hamar lesz következő :))
Wendy
Szia!
VálaszTörlésMár nagyon érdekel, hogy ikrek-e vagy csak hasonlítanak!? :))Amúgy én is valahogy így szoktam beszélni az öcsémmel,és ő is megdobál párnákkal. Amúgy kíváncsi leszek mi lesz ha kiderül, hogy ugyan az a lány "kiabálta le a fejüket".
Várom a folytatást!